Lassan 3 éve már annak, hogy szuperhős lettem. Első hallásra egész jónak hangzik, hisz a képregényekből megtanulhattuk, hogy minden szuperfazonnak van legalább egy nője, akit aztán a brutál arcoktól kell naponta többször is megmenteni.
A valóság azonban mindig más, mint az elképzelés. A helyzet az, hogy manapság nem éri meg ezt a pályát választani. A gazdasági válság miatt anyagilag sem éri meg, de még csak társadalmilag sem ismerik el az embert. A munkavégzés pedig nincs tekintettel sem az időjárásra, sem az ünnepnapokra, sem pedig más egyebekre.
Arról már nem is beszélve, hogy minden szupertagnak egy keresztet kell cipelnie: Batmannak megölték a szüleit, Pókembernek a nagybátyját, Superman egész népe kihalt, nekem pedig elszökött a kutyám amíg én épp a világ megmentésével voltam elfoglalva.
„A nagy hatalom óriási felelőséggel jár.”
