Ködös novemberi reggel volt. Épp olyan, mint amilyennek ködös november reggelnek lennie kell. Most hogy jobban belegondolok, inkább hajnal. Szokás szerint fél ötkor keltem hogy a hét órai munkakezdésre emberi formát öltsek.
Nálam ehhez egy forró zuhanyra és egy megfelelő arányú kávé-tej-cukor-koktélra van szükség. Meg persze egy szál cigire. Belelapátoltam a kávét a főzőgépbe és hagytam hagy duruzsolja el a koffein-szimfóniát. Ismét vártam az örökkévalóságot, amikor a barna lötty lecsöpögött, mint egy gyógyuló félben lévő heroinista opiát-antagonista infúziója és ekkor egy paranormális jelenségre lettem figyelmes: az összes kávé zacc lecsordogált a barna vízzel.
Végső kétségbeesésemben a telefonhoz rohantam és remegő térdekkel felhívtam Fox Mulder ügynököt az FBI-tól, elmeséltem neki a történteket. Szerinte az idegenek keze van a dologban és felhívta rá a figyelmemet, hogy ne mondjuk el Scullynak, mert úgysem fogja elhinni.
Kiléptem az ajtón, és hála az őszi óraátállításnak megvirradt. Rágyújtottam egy cigire, közben tekintetemmel végigpásztáztam a kertet gabonakörök után kutatva, de nem találtam semmit sem, kivéve persze a kapun lévő kulcslyukat. Beraktam a fülembe a walkman mobilom fülhallgatóit, kerestem egy Guns N’ Roses-t a zenék közt, és már indulhatott is a Nightrain.
A jelenség azóta sem ismétlődött meg. Így ki lehet jelenteni, hogy egy újabb rejtélyes megoldatlan üggyel bővültek az X-Akták.
Ha olcsó húsnak híg a leve, akkor olcsó kávé zaccol?!
